Huszár a király előtt…

Monti Norbert a nevem. A miskolci
Herman Ottó Gimnáziumban tanulok, tizenegyedikes gimnazista vagyok a
spanyol-magyar kéttanyelvű szakon. Érdeklődöm a nyelvek és a történelem iránt
és a jövőben ezen a vonalon szeretném folytatni a tanulmányaimat.A tavalyi év során megnyertem egy spanyol pályázatot, amire egy tizenöt oldalas, idegen nyelvű esszét kellett benyújtani. A témák különbözőek voltak, én a Szent Jakab (Észak-nyugat Spanyolországban)
zarándokút románkori emlékeit dolgoztam fel. A dolgozatot szóban is meg kellett
védenem a Spanyol Nagykövetség előtt. A pályázat díja egy ösztöndíj, lehetőség
Magyarország képviseletére a 2010-es Ruta Quetzal expedíción. A Ruta Quetzal egy nemzetközi
jelentőségű esemény, amely több mint 25 éves múlttal rendelkezik. Célja, hogy
megismertesse az európai és latin-amerikai kultúrát a fiatalokkal, hogy egy
kalandos utazás során az emberi összetartást, a nemzetek közötti kapcsolatokat
ápolja. A Ruta Quetzal nem titkolt célja még, hogy olyan kihívások elé állítsa
a résztvevőket, amellyel hozzájárulnak szellemi érettségükhöz. A Ruta Quetzal ilyen szellemben
Amerika illetve Spanyolország különböző részeire kalauzolja el a közel 300
főből álló nemzetközi diákcsoportot. Természetesen, lévén az utazás túra
jellegű, így annak minden nehézségével és kényelmetlenségével megismertetett
bennünket. A sátorozás, a hosszú gyalogolások mindennaposak voltak. 2010-ben az expedíció Mexikóban kezdődött, három hétig tartott. Ebben a gyönyörű országban a Yukatán-félsziget
prekolumbián kultúráit, a spanyol gyarmatbirodalom műemlékeit illetve a trópusi
környezet csodáit és viszontagságait ismerhettük meg. Az utazás Spanyolországban
folytatódott, ahol a fővárost Madridot, a környező városokat, a napsütötte
Andalúziát, a portugál fővárost, Lisszabont és a Caminót jártuk be. Többek
között egy valódi hadihajóval is volt szerencsénk utazni az Atlanti óceánon. Ahelyett, hogy hosszú leírásokban próbálnám visszaadni ezen helyeknek a szépségét, az expedíció profi fotósa
által készített képeket ajánlom mindenki figyelmébe. Fontos momentuma volt még az
utazásnak, hogy lehetőségünk volt találkozni a spanyol királyi párral.
Kritérium volt, hogy minden ország képviselője olyan ruházatban jelenjen meg,
amely nemzetének leginkább kedves, és nyomot hagy majd más országok
fiataljaiban. Történelmi ismereteim alapján nem sokat gondolkodtam, és természetesen
a huszárok egyenruháját találtam a legmegfelelőbbnek, hogy ezt a feltételt
teljesítse. Kedves ismerősök útján kerültem
kapcsolatba a bükkaranyosi huszárbandériummal, először Kubus Miklóssal, majd
Fábián Ferenccel és Billik Miklóssal. Elmeséltem nekik az utazás és a
találkozás jelentőségét és örömmel segítettek. Nagy megtiszteltetés ért azzal,
hogy felvehettem a csakis avatott huszároknak szánt uniformist. Ám Őfelségének, Juan Carlosnak betegsége miatt el kellett napolnia a fogadást, így az elmaradt. Nagyon
sajnáltam, hogy nem sikerült a várt körülmények között találkoznom az uralkodó
párral. Mégis, feladatomnak eleget tettem azzal, hogy adandó alkalommal felöltöttem
az egyenruhát, és a többi fiatal résztvevővel együtt megcsodáltuk egymás
szebbnél szebb öltözeteit. Mondanom sem kell, a huszárok uniformisa nagy sikert
aratott. A hosszú utazás fontos
tanulságként szolgált számomra a jövőben. A nagy kalandot valójában még csak
most dolgozom fel igazán, még így hónapok múltán. Ezért is szeretnék köszönetet
mondani mindazoknak, szüleimnek, tanáraimnak, a nagykövetségnek illetve a
bükkaranyosi huszárbandériumnak, hogy lehetővé tették nekem, hogy megélhessem
életem talán egyik legmeghatározóbb élményét.

Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Leave a comment

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.